Diderot: Jacques le fataliste et son maitre

Diderot- Jacques – 2017. 09. 25. 15:51 / 1

1. Mme Geoffrin szalonjában.

Képzeljétek, hogy itt ülünk, valamennyien, egy valójában egyszerű teremben, ahol a hely fényét ti, a ti lényetek adja. Melle Fruzsi, és melle Orsi és madame Catherine, aki lehetne akár Mme Geoffrin csak annál sokkal többet tud, és persze ti, mindannyian, írók és komédiások, tudósok és gondolkodók, no és jónéhány arisztokrata úr, talán te, vagy te, vagy tán mindannyian.

Azért jártok ide, hogy egy jó zabáláson kívül gondolatokat, ötletet cseréljetek, vagy egyszerűen meghallgassátok valamelyik menő író felolvasását éppen aktuális művéből. Párizsban vagyunk, az úr 1765. évében, madame Geoffrin irodalmi szalonjában. És ne feledjétek, ezeket az évtizedeket nevezik a Fény Éveinek, les Années – Lumiere, amit németre, vagy magyarra csak a Felvilágosodás szóval jellemeznek.

Mit is tudunk, mi történik valójában? Azt szoktuk emlegetni, hogy a felvilágosodás emberei robbantották ki a francia forradalmat. De hogy ez valójában hogyan történt, arról nem sokat tudunk, leszámítva a gyönyörű mesét a Bastille börtön fogjainak kiszabadításáról. Valójában összesen 7 fogja volt a börtönnek és ezek közül négyen váltóhamisítók voltak, ketten elmebetegek, a hetediket pedig a szexuális perverziói miatt zárták ide. Egyszóval semmi nem úgy volt, ahogy tudnivéljük.

De messze vagyunk mindettől, nézzük mi is ez a Felvilágosodás?

A korábbi századok reneszánsz embere egy fokkal feljebb lépett a tudás grádicsán, a tudósok egyre több részletét és szabályát tárják fel a Világegyetemnek, a filozófusok túl lépnek a Hit világán és belépnek a Tudás templomába. Minden megengedett, a gondolat szabad és csupán saját határaik szabnak gátat a szárnyaló szellemnek.

Az egyház 200 évvel ezelőtt még megpróbálta kordába szorítani Gallileit és Kopernikuszt, mára nevetség tárgyává vált, 100 éve Newton megalkotta alaptörvényeit és alapjaiban változtatta meg a világról alkotott képzetet.

A felvilágosodás legfontosabb gondolatai

• Merj gondolkodni! (Sapere aude – Horatius felszólítása, amely a felvilágosodás jelmondata lett.)
• A világ megismerhető.
• A természetben vannak elrejtve a társadalom és gondolkodástörvényei.

•  A tudás forrása a megfigyelés és a tapasztalat.
• Magasztos erkölcsi nézeteket hirdet: Jóság, Igazság, Testvériség. (pontosabban: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség)
• Az emberi jellem nevelés kérdése.
• Az egyén és közösség érdeke összehangolható.
• Minden vétek és bűn a tudatlanságból ered.
• A munka mindenki számára erkölcsi követelmény.
• Teljes optimizmus jellemzi: az igazság megismerését követi a megvalósítás.
• Az alapvető polgári jogokat követelik és küzdenek értük. Ilyen jogok: törvény előtti egyenlőség, szólás-, gondolat-, sajtószabadság, szabad tulajdonbirtoklás.
• Legfontosabb politikai n.zetük: Mindenfajta társadalmi rendszer az emberek megállapodásának eredménye: ezért megváltoztatható.
• Kor jelszava: Merj gondolkodni!

A felvilágosodás francia gondolkodóinak eszébe nem jutott a királyság megdöntése, vagy forradalom kirobbantása. Elsősorban gondolkodtak, összegyűjtötték a világ addigra hozzáférhető tudományait, és főleg, kommunikáltak egymással. Mindezt két dolog tette lehetővé:

1717-ben Londonban hivatalosan is megalakult a SZABADKŐMŰVESSÉG, melynek páholyai hatalmas sikerként mint a pestis terjedtek el és terjesztették gondolataikat egész Európában, az USÁban és a távolkeleten.

Valamint a furcsa módon és ellentmondásosasan létrejött “felvilágosult” arisztokrata és uralkodói réteg, akiket szintén megfertőzött a gondolkodás betegsége.

Ez a gondolkodás azonban logikus folyadmányként magában hordta saját végzetüket is.

–––––––––––––––––––––––X––––––––––––––––––

Akkoriban a nyomdászok maguk adták ki a könyveket és hírlapokat sokszor saját könyvüzleteikben. Sokszor titokban, mivel a cenzura fegyvere még a börtön volt. A tudomány oly bőségessé vált, hogy ideje volt az egész tudást egy műbe sorolni, és Diderot, két barátjával, D’Alemberttel és JJ Rousseauval megkezdték a hamar híressé és hírhedtté váló Enciklopédia szerkesztését, melyből 5000 példány fogyott, ami ha meggondoljuk, hatalmas mennyiség. Ki tud ilyen műveket megvásárolni? Biztosan nem a köznép. Bizony az arisztokrácia vette és olvasta ezeket. Ezek voltak a felvilágosodott despoták! Felvilágosodott és Despota, létezik-e nagyobb ellentmondás? Hogy mindez közelebb álljon hozzánk, gondoljunk csak II. Józsefre, a Kalapos királyra, aki szintén közéjük számíthatott.

De közéjük tartozott:

• Catherine II de Russie ;

• le duc de Saxe-Gotha ;

• la duchesse de Saxe Gotha ;

• Louise-Ulrike, une soeur de Frédéric II de Prusse ;

• le futur Gustave III de Suède ;

• un des ducs de Saxe-Weimar-Eisenach ;

• la reine de Suède (Louise Ulrique de Prusse (1720-1782), épouse

d’Adolphe Frédéric de Suède ?) ;

• le roi de Pologne (Auguste III de Pologne ou plutôt Stanislas Leszczyński, proche des philosophes ?) ;

• Le duc des Deux-ponts ;

• La princesse héréditaire de Hesse-Darmstadt ;

• Le prince Georges de Hesse-Darmstadt (i.e. Georges Guillaume, 1722-1782 ?) ;

• La princesse de Nassau-Saarbruck (l’épouse du prince Guillaume Henri de Nassau-Saarbrücken à laquelle Diderot a dédicacé l’épître qui précède le Père de famille).

 

Diderot hatalmas munkát fektet az Enciklopédiába, és sorozatosan összetűzésbe keveredik ezért a cenzúrával, főleg egyházellenes kirohanásaiért és az emberek egyenlősége melletti kiállásáért. Állandó játékot űznek, ő is, kiadója is, hogy a könyvek ellenzőit kijátszák egymás ellen, vagy megtévesszék mindenfélefajta furfanggal. És bármennyire játék volt ez, az embert kifárasztják az állandó feszültséggel járó évek.

––––––––––– X –––––––––––––

És ekkor egy érdekes dolog születik. Diderot megismerkedik egy némettel, bizonyos Melchior Grimmel, aki többek között követségi feladatokat is ellát Párizsban. Talán Diderot ötlete volt, hogy “kiadjanak” egy amolyan kulturális folyóiratot, amit a cenzura miatt nem lehetett nyomtatásba adni, ezért kézírat formájában k.szült, mintegy 15! Példányban. És mivel terjeszteni is tilos volt engedély nélkül, ezért a Diplomáciai csomagban került ki az országból a megrendelőkhöz, akik az imént felsorolt külföldi királyok, arisztokraták és főleg Nagy Katalin cárné voltak.

Tehát ismét Mme Geoffrin szalonjában vagyunk, ahol (talán) Diderot éppen felolvas. Tegye fel a kezét, aki közületek rendszeresen néz a TV-ben valamilyen sorozatot! Barátok közt, Hegyi Doktor, vagy Fatmagül, esetleg a Szulejmánt. Mi az, ami vonzza az embereket ezekben a sorozatokban? Érdekes szerkezetük van: Minden egyes történetben van egy önmagában lezáruló történet, egy másik, mely az epizód végén éri el izgalmi tetőfokát, de a megoldásra várni kell a következő epizódra, vagy epizódokra, és az egésznek van egy az egészet átívelő története. Mindezek ellenére ez a szerkezet viszonylag egyszerű, tudjuk mit várhatunk el és csak ritkán szolgál valódi, mély meglepetéssel. Fő vonzereje pedig a rendszerességben rejlik, tudjuk, jön a következő rész, és mint az alkohol vagy a drogok, függővé válunk. Ja, majd elfelejtettem, persze itt is állandóan jelen van az, ami minden embert a leginkább és állandóan érdekel.

Na mi az?

…

A sex. Avagy finomítva, a szerelem. Ekörül forog a világ, kalandok és harcok, gyilkosságok és háborúk, utazások és maradások. Így lettünk programozva.

Diderot 1765-ben belekezd a maga kis sorozatába, melynek címe Jacques le fataliste et son maître est un dialogue philosophique (entre Jacques et son maître), magyarán Fatalista Jakab és ura. Ez a mű, mely regénnyé áll össze, csupán Diderot halála után jelenik meg nyomtatásban, addig epizódonként, másolva csaknem 20 éven keresztül, egészen haláláig a 15 példányos kéziratban és talán a szalonbéli felolvasásokban van jelen.

A mű gyakorlatilag azt hivatott elmesélni, hogy Jakab hol, mikor és kivel… khm… izé, szóval Jakab szerelmi életét hivatott előadni. Naná, erre mindenki figyel.

Szerkezetében és tartalmában viszont érdekessége, hogy a regény állandó bolondos párbeszéd formában íródott Jakab és ura között, akik utaznak valahová és valamiért, és ezt a párbeszédet szakítja meg a mesélő, maga az író, aki kiszól a történetből a hallgatók felé, állandóan froclizva, vagy a szereplőket, vagy a hallgatókat és időnként egészen elkanyarodva a történettől más és más epizódok kerülnek elő, melybe vígan belemászik a két főszereplő is, így aztán az ígért szerelmi légyottok története egyre hátrébb csúszik, bár az Úr állandóan kérdezi Jakabot, meséljen végre erről is.

A párbeszédes forma valamint a Mester és Tanítány dialógusa egy ideje divatban volt: a spanyol Cervantes, a francia Voltaire, vagy akár a német Lessing is használja, de Diderot könnyed stilusában az egész mű állandó mosolyra fakaszt.

Végezetül egy vallomás: Diderot 19 éven keresztül írta művét, nekem egy hetem se volt elolvasására, úgyhogy a legnehezebb megoldást választottam: Nem olvastam el, csupán negyedét, annyit elárulhatok, hogy a nógatás ellenére egy fia sex sem volt ebben a negyedben, de élvezet volt olvasni, mintha valamelyik cseh írót olvasnánk, a maga savanyú humorával.

Jacques le fataliste et son maître est un dialogue philosophique (entre Jacques et son maître) de Denis Diderot dont l’écriture s’étend de 1765 jusqu’à la mort de ce dernier en 1784.