| Dávid András Andras.david.ac100@gmail.comOR-ZSE ZeneTakáts Judit |
<$6000> szó |
(Zene csend)
| Ligeti György | |
.jpg) |
|
| Ligeti György (1984) |
Ligeti mesteri módon játszott az idővel. Képes volt hihetetlenül megnyújtani darabokat, de ez is jellemző rá, hogy polgárpukkasztásként egyszer kiállt egy konferencián a közönsége elé, a pulpitusra letett egy pakli papírt, majd 15 percen keresztül egy szót sem szólt, csupán farkasszemet nézett a közönségével, majd összekapta papírjait és elhagyta a színt. A maga módján egy performanszot csinált, amit néha előadóművészei is megismételnek. Mivel Ligetiről valaki életrajzi munkát fog bemutatni, ezt nem részletezem, de zenéjének megértéséhez azért szükség van néhány információra.
Ligeti György 1923-2008
Erdélyi születésű, Magyarországra költözött, majd vissza Erdélybe, majd ismét Magyarország, végül 1956-ban Németországban később Ausztriában telepedett le, és kapott osztrák állampolgárságot végül Hamburgba költözött.
Képzeljünk el egy jó humorú de gyenge idegrendszerű zeneszerzőt, akit a gyakori költözködések és az ezzel járó életmód váltások megviseltek, mennyire nyomta ez rá munkáira bélyegét. Vagy tán inspirálta, segítette is benne?
Tény, hogy néhány darabját egyszerűen nem tudták előadni, a kórus nem értette vagy a karvezető, másutt pedig a darab próbajátéka során a helyi orgona végérvényesen tönkrement, amiből okulva, gyorsan másutt is lemondták a bemutatót és igaz, hogy a Stanfordon tanított és szerte Európában, Boulez meghívásra a francia contemporális zeneközpontban tartott konferenciát, de voltak botrányba fulladt előadásai is, amit talán külön élvezett. Vagy nem..
Mindezzel bizonyára kíváncsivá tettem mindenkit, hogy végre hallgassunk valamit tőle, de tennék még egy kitérőt.
Nem mindenki számára könnyű feladat a modern zenének nevezett valami megközelítése. Hiszen a modernség pontosan abból áll, hogy a szerzők, a művészek olyan új nyelvezettel próbálkoznak, ami korábban ismeretlen volt, és a közönség számára nehézséget okoz ennek megértése, élvezete, befogadása.
Ráadásul amit ma modern zenének nevezünk ez sokszor 100 évvel ezelőtt írt alkotás, tehát még modernnek sem igazán nevezhető. Bemutatnám, milyen az én, személyes megközelítésem, arról írok, amilyen gondolatok felmerülnek bennem miközben ezt a zenét meghallgatom.
Természetesen ez nem a kötelező akadémiai megközelítés lesz, mégis, ha érdekesnek találjátok, akkor örömem telik benne.
De kezdjük az alapfogalmakkal!
A zene (általában)
Létezik a világon néhány olyan “égi adomány”, melynek léte az emberiség örömére, érzelmeire van hatással, ezek egyike a zene is. A zene mint fogalom meghatározása igen nehéz feladat, írjuk így le: a zene egy komplex hullámrendszer, melyet a hallható hullámsávban, gerjesztője hoz létre és irányít. De zene része a csend is, azaz a hullámtalanság is. A zene időben terjed és váltakozik, ez a ritmus és a zene hossza, ezen kívül van amplitúdója (hangmagasság), hangeröje, hangszíne attól függően hogy milyen emberi hang vagy hangszer hozza létre, mind-mind másként rezonál.
A rendezetlen hanghullámokat zajnak nevezzük, ez nem zene, mégha kellemes is.
A zenét kitalálják (komponálják) és előadják. Túl a mechanikus hangkeltőkön (hangszer, vagy hangszalag), a zene közönsége ezeket a hullámokat szintén mechanikusan, főleg a dobhártyájával de a csontjaival is érzékeli, ezek közvetítik az agyba a hullámokat. De ezzel véget is ér a zene fizikája, innentől kezdve beszélhetünk művészetről és műélvezetről, hangulatokról, vagy egyszerűen az életről, hiszen valamilyen kapcsolat létezik a szívdobbanás ritmusa és a zene között is.
Van itt egy dallamocska ami egyszerűsítve így hangzik:
(Én és a zene)
Persze rendesen hangszerelve így
Mozart Requiem, Kyrie Eleison (Karajan)
(Zene után)
Hát igaz, nem Ligetit hallottunk. Talán Mozartot sem, bár ez a tétel Mozart Rekviemjének Kyrie Eleison tétele volt. Mivel Mozart sok közül egyik legudvariatlanabb gesztusa volt, hogy a Rekviem – ami ugye gyászmisét jelent, – írása közben, mielőtt befejezte volna, végérvényesen elpatkolt. Így egy, vagy két kortársa fejezte azt be, így lehet, hogy az egyik legzseniálisabb zeneszerző legzseniálisabb tétele nem is tőle származik, legfeljebb annyiban, hogy belehalt.
Kyrie Eleison – Uram irgalmazz! Benne van a cidrizés, a rettegés a lelkek siráma, ugyanakkor egy csaknem egyszerű dallamalap, mely fúga szerűen ismétlődik.
No de miért kezdtem Mozarttal?
És Mozart nyomán most Ligeti 1964-ben készült Rekviemjéből a Kyrie Eleison, Uram irgalmazz tétel következik 8 percben.
Kérlek hallgassátok türelemmel, figyeljétek, mennyivel nyújtja, lassítja Mozarthoz képest az ütemezést, A férfi és női hangok dallamai az egyik a Kyrie a másik a Christie vonalat viszi, mennyire képes kifejezni a halál utáni/vagy előtti fricskát, amikor irgalomért esedezünk de nincs értelme, miért.
(Zene Ligeti: Rekviem, Kyrie Eleison)
Ligeti 1974-77-ben komponált egy operát avagy egy antioperát. Volt benne annyi jóérzés, hogy nem a Rekviem címet adta neki, talán nem kívánt nagy elődjéhez méltón idő előtt elpatkolni, hanem a Grand Macabre címmel látta el. Magyarra többféle képpen fordíthatnánk, talán a Nagy Halál lenne a pontatlan de megfelelő értelmű cím.
Egy rövid tétel következik aminek a címe: A Halál rejtélye vagy úgy is, és jellemzőbb az operára: Haláli misztérium, Előadója egy kanadai énekesnő: Barbara Hannigan.
(Zene Hannigan)
Bibliography, források:
– Ligeti biográfia
– IRCAM / B.R.A.H.M.S. ( Base de documentation sur la musique contemporain)
http://brahms.ircam.fr/gyorgy-ligeti#bio
Stephan Beyst: György Ligeti’s aventures
http://d-sites.net/english/ligeti.html
BMC Budapest Music Center
http://info.bmc.hu/index.php?node=artists&table=SZERZO&id=11
gyoergy-ligeti.de (Schott katalógus)
– Mozart Rekviem, Kyrie Eleison Karajan
– Ligeti: Rekviem, Kyrie Eleison (Svéd rádió zenekar)
– Ligeti: Grand Macabre, Mysteries of the Macabre, Barbara Hannigan
Andras David 